A színház tolerancia kérdése

A Tamási Áron Színház igazgatója, a m˝uvész-színház kiváló rendez˝oje arról beszél, hogy mit jelent egy vidéki városban ellenállni a kereskedelmi nyomásnak, mit jelent – ezen keresztül – szövetséget kötni a közönséggel.   Az els˝o kérdés banális és magától értet˝od˝o: Sepsiszentgyörgy kisváros, korlátozott számú színházi néz˝oközönséggel, miért pont itt rendeztek meg egy nemzetközi színházi fesztivált? Mikor eldöntöttem, hogy igazgató leszek, az a szándék vezérelt, hogy megvédjem azt, ami 15 éve történik a sepsiszentgyörgyi színházban, de terveim között szerepelt, egyfajta sajátos egoizmusból, egy nemzetközi színház fesztivál szervezése is. Egy – ebben a városban rendezett – elismert fesztivál nemcsak lehet˝oséget ad olyan fontos és jól kiválasztott el˝oadások bemutatására, amelyek különböz˝o, jelenleg érvényes színházi irányzatokat képviselnek, hanem végs˝o soron minket is segít abban, hogy tovább léphessünk.   Fontos, hogy jelen legyen az ember különféle helyeken megrendezett különböz˝o fesztiválokon, de teljesen mást jelent, ha otthon, nálad zajlik egy olyan gazdag fesztivál, melyen az a közönség van jelen, akiért csinálod a színházat. Biztos vagyok benne, hogy a közönség támogatása nélkül nem lehet új színházi irányokat kitalálni; csupán exportra nem érdemes el˝oadásokat létrehozni. Mindig az volt a véleményem, hogy színházi el˝oadást csak azután lehet exportálni, miután saját hazájában elért bizonyos szint˝u sikereket, miután otthon elfogadták. Annak ellenére, […]